Pál, itt a vége! címmel a Deutschlandradio című német közszolgálati adón hangzott el Klaus Blume jegyzete. Az írást a Galamus szemlézte.
"Ma gyorsan követik egymást a rossz hírek Pálról - írja Blume. Hozzáteszi: "mert úgy tűnik, hogy ő, aki (még mindig) Magyarország államfője, az ókonzervatív Orbán Viktor kormányfővel együtt az ország legvitatottabb emberei közé tartozik."
A szerző beszámol arról, hogy "a Semmelweis egyetem megvonta Schmitt doktori címét, és hogy 300 ember sátrakat vert fel az elnöki palota előtt, hogy kivárják Schmitt lemondását, majd így folytatja: "Igen. Pál, emlékszem rá, egykor, fiatal vívóként az anyukádnak ígérted meg: 'Egyszer majd doktor leszek, mama'. Az összes többi hivatal mellett, amelyeket úgy gyűjtöttél, mint mások a karneváli érdemrendeket, meg is kaptad volna a címet, tiszteletbeliként, és egyszerre tucatjával. Csak ki kellett volna várni. Miközben az egyik-másik eltévelyedést 'olimpiai bagatellként' már rég leírták, például azt, hogy a NOB berlini tanácskozásán, 1985-ben a vendéglátó NDK Nemzeti Olimpiai Bizottságának kellett fedeznie az éjszakai hölgykísérő költségeit."
"Itt a vége, Pál! El kellene búcsúznod minden hivatalodtól, a sportban betöltött tisztségektől is. Azt kérdezed, mi marad? Az emléke valakinek, aki tüzes igyekezettel és biztos számítással lépett a vívópástra, és aki, legalábbis eleinte, a sportpolitikában is hasonlóan látszott cselekedni. Ez önmagában is sok – de ennél több nem marad. Nagy kár, Pál!" - zárja jegyzetét Blume.
Elolvasom »
